Evan Williams, a Twitter amerikai cég egyik alapítója számára, aki kíváncsi volt, hogyan működik az általunk kifejlesztett memetikai marketingkutatási technológia, elvégeztük a „Twitter-mém” memetikai elemzését.

A Twitterrel kapcsolatos mémeket ezúttal sztenderd technológiánktól eltérően az adott kutatás paramétereihez igazodva az internetről gyűjtöttük össze: ez az ismétlődések kiszűrése után összesen kb. 600 alfa mémet jelentett. 

A klaszteranalízist eredményeként két igen markáns klasztert találtunk, melyek kezdetben elfedték a memetikai fauna valódi struktúráját:

1. Addiktivitás. Az összegyűjtött mémek közel 20%-a kifejezetten arról szólt, azt járta körül, hogy a Twitter egyértelműen addiktív.

2. A Facebook. A mémek további mintegy 15%-a valamilyen formában a Facebookkal hasonlította össze a kutatott kommunikációs felületet.

A klaszterek leválasztása után a következő memetikai dimenziókat sikerült felfednünk:

                                                                                  Twitter - dimenziók 1.

                                                                                  Twitter - dimenziók 1.

A dimenziók ismeretében megvizsgáltuk, hogy a Facebook-klaszterhez tartozó mintegy száz mém miképpen kapcsolódik a talált dimenziókhoz. Az első három dimenzió alapján csak azt láttuk, hogy minden bizonnyal, ha a Facebookot vizsgáltuk volna, nagyon hasonló memetikai dimenziókat kaptunk volna: van, aki az egyiket és van, aki a másikat tartja jobbnak, hasznosabbnak, szeretnivalóbbnak, de szemmel láthatóan ugyanezek mentén a dimenziók mentén.

                                                                                 Twitter - dimenziók 2.

                                                                                 Twitter - dimenziók 2.

Az Őszinteség-dimenzióhoz kapcsolódó mémek elemzése világított rá, hogy mi az, ami elsősorban megkülönbözteti egymástól a Facebook és a Twitter mémjeit:

A Facebookon az ember ismerőseinek hazudozik, a Twitteren az ember ismeretleneknek mond igazat.

Az amerikai platformhasználók minden bizonnyal nem ismerik Karinthy Frigyes [1930] versét: „Nem mondhatom el senkinek / elmondom hát mindenkinek.” A memetikai elemzés egyik legfontosabb eredménye: valójában éppen erre való ez a kommunikációs felület, ezt az igényt elégíti ki rendkívül sikeresen