Mém (fn., tud.) – A kultúra eleme, amely feltehetően nem genetikai eszközök révén – elsősorban utánzással – adódik át.
(Oxford English Dictionary)


Egy rövid prezentáció segítségével szeretnénk bemutatni, hogy hogyan is látjuk a memetika jelenét.

Richard Dawkins, a híres etológus és evolúciós biológus 1976-ban írta meg mára alapműnek számító, eredetileg biológiai science-fictionnek íródott könyvét, Az önző gén-t. A legenda szerint egy áramszünet során merült fel benne először, hogy a darwini evolúciós elméletet új nézőpontból vizsgálja: a gének szempontjából. Dawkins szerint a természetes szelekció alapegysége tehát talán nem is a faj - ahogy az az eredeti darwini tanokban szerepel -, a csoport, vagy az egyén, hanem a gén, amelynek legfontosabb jellemzője, hogy képes másolni önmagát (azaz replikálni - ezért nevezi Dawkins ezt az "élőlény" formát replikátornak), sőt tulajdonképpen ez létezésének értelme.

A könyv utolsó fejezetében Dawkins azt is felveti, hogy mi van, ha más replikátorok is élnek ebben a világban. Ennek egy általa szellemesnek vett, könnyed példája lesz az emberi kultúrát felépítő replikátor: a mém. Az emberi kultúra létrejöttének és szinte élő organizmusként történő működésének a memetika előtt is számos elmélet próbált már megfelelő hátteret nyújtani: az evolúciós pszichológia, a szociobiológia vagy éppen Sperber fertőzéselmélete.

A mém szó a görög miméma (utánzás) kifejezésből egyszerűsödött le a gén analógiájára. A mém pontos meghatározása azonban nem könnyű, hiszen nem tekinthető minden gondolat mémnek, habár Dawkins néhány lelkes követője még ennél is tovább merészkedik a memetika ösvényein. Blackmore A mémgépezet című könyvében egyenesen azt feltételezi, hogy a mémek evolúciója kihat a genetikai evolúcióra. A híres elmefilozófus Dennett pedig egyenesen azt veti fel, hogy a tudat pusztán folyamatosan cserélődő mémek összessége.