Biológia

A szerzők szerint hiba azt gondolni, hogy csak az embereknek vannak mémjeik. Az egyik legjobb mém-stratégia az utánzás, mely az emberi kultúrában működik igazán olajozottan, ám mégis azt tapasztaljuk, hogy az embernél jóval szerényebb utánzási képességgel rendelkező életformák nagy része is kiváló a szociális tanulásban. Tehát nem az utánzás az egyetlen stratégia, mely a mémek terjedésében szerepet játszik. Ez különösen érvényes az állatokra, ezt számos csimpánzokkal, galambokkal, patkányokkal és madarakkal végzett kísérlet is alátámasztja. Az újabb tanulmányok azt sugallják, hogy az utánzás helyett érdemesebb a motoros/mozgásos sémák elsajátításán keresztül vizsgálni a tanulást. Az állat vagy az ember egy bizonyos mozgásrepertoárral rendelkezve megtanulja, hogy ezt egy bizonyos tárggyal, bizonyos időben végezze, s ez által kiszámítható eredményhez juthat. Így képesek a madarak megtanulni a tejesüveg kinyitását, vagy a japán makákók az étel megmosását. A szociális tanulás esetében a szerzők szerint nem az eredeti mém pontos átadása a lényeges (pl. a tejesüvegek egy bizonyos nyitási technikája), sokkal inkább a következménye (tehát hogy tejhez jut a madár az üveg felnyitásával). Ily módon a mém újrakonstruálódva marad fenn, nem az eredeti formájában (más madarak más nyitási tecnikákat alkalmaznak). Ezt az elméleti feltevést számos példával támasztják alá a szerzők, és úgy vélik, az állatoknál megfigyelhető mémek teljesítik a három dawkinsi feltételt, illetve az állatok viselkedése termékeny terület lehet a mém-teória számára.

Reader, S. M. & Laland, K. N. (1999). Do Animals Have Memes?
Journal of Memetics - Evolutionary Models of Information Transmission, 3.
http://jom-emit.cfpm.org/1999/vol3/reader_sm&laland_kn.html